Posted on

Gyász

Elveszíteni egy szerettünket fizikai fájdalom, összetörünk darabokra hullunk. Mindenki másképp, éli meg. 

Elveszünk, a tudatunk nem reagál a mostra, nem vagyunk önmagunk, telnek a napok, hetek, hónapok, súlyos esetben évek. 

A terapeuta a szüléshez hasonlította ezt a tudatállapotot. 

Kiss Balázs Kunó CsillagMag

“A szülés fájdalma egy ponton eljuttatja a szülő nőt egy olyan állapotba, ahol eltűnik a személyiségéből, és bár a fizikai test érzi a fájdalmat, maga a tudat nem azonos vele. 

Valójában az élet pont ilyen, mert bár lehet, hogy éppen fájdalmat hoz a fizikai szinten, és ha abban maradsz, akkor bele is őrülsz, és fel is emészt. Kialakul a védekezés, a menekülés a lelki fájdalom elől. De valójában képes az ember arra – és ezt a szülés csodája nap mint nap megmutatja – hogy a fájdalmat egy más szinten élje meg, és nem azonosulva vele, könnyedén túlteszi magát rajta.

Mondhatnád, hogy a szülésben legalább ott a gondolat, hogy egy új életnek adsz utat és tudod, ha véget ér, akkor nagyon jó lesz. Ezt például a gyászban nem látja az ember.

De elárulok egy titkot:

MOST minden pillanatban a régi éned szűnik meg és MOST születik meg az új éned. Ez a pillanat a születés csodáját hordozza, és ha bármilyen fájdalmas is éppen, el fog múlni. De ezt megtanulni nem tudod, hiába olvasod el, hiába jársz millió tanfolyamra, sose lesz a tiéd.

Egyszerűen egy belső valódi, igazi, mélyből jövő döntést kell hoznod: kilépsz a fájdalomból vagy sem?”